Szülőnek lenni vagy Szülővé válni

Volt régen egy könyv ezzel a címmel, melyet még a főiskolás éveim alatt olvastam.

Elsőre kicsit furcsán hangzott és elgondolkoztatott.

Ma, már anyaként és segítőként is sokkal jobban értem. Hiszen látom, hogy mennyire mellbevágó tud lenni, mikor az ember, a saját bőrén tapasztalja, mit is jelent valójában szülőnek lenni, s közben azzá válni. 

Sokan tudjuk, hogy szülőként sok feladat van. De az, hogy ezek hogyan alakítják majd a napokat és közben, hogyan tudunk jelen lenni, az idővel derül ki. 

Minden helyzet, nap, formál bennünket.  

Miközben a napok során, a szülői feladatok rutinná válásán túl, mindannyian szeretnénk összességében elég jó szülők lenni. Nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is jól gondoskodni. Idővel a többi életszerepeinkben is helyt állni. 

Mi szükséges ehhez? Hogyan tudjuk közben a saját tartályainkat is tölteni? Szülőként jól lenni? Hogy tényleg úgy tudjunk adni, ahogyan azt a szívünk mélyén szeretnénk. 

Mert azt biztosan te is hallottad már: "Adni, csak akkor tudunk, ha van miből." 

És az első hetek, hónapok, szoros szimbiózisa után érezzük is, hogy mennyire létszükséggé is válik találni olyat, ami ebben segít.  

Igyekszünk valami minket visszatöltő tevékenységből erőt meríteni, azonban mindezek mellett az is nagyon fontos, hogy tudjunk az érzéseinkkel is igazán kapcsolódni. 

Ezért érdemes menet közben újra és újra átgondolni azt: hogy is vagyunk igazán?

Te hogy vagy most a szülői utadon?

Mi foglalkoztat jelenleg leginkább?

Hogy érzed magad?

Őszintén

És mi az, ami fontos számodra? 

... Hogyan vagyunk a külső és a saját belső elvárásainkkal? Tudunk ezekből - legalább az első hónapokban-  lejjebb adni?

A napban a csendet is keresni?

Időt kérni?

Teret találni?

Ami belül van kihangosítani? Kimondani?

Nem félelemmel, nem bántóan, hanem egyszerűen ahogy bennünk van.

A szülői lét egy igazi önismereti utazás.

Ha engedjük, teret és időt biztosít arra, hogy jobban megismerjük magunkat. Ha úgy akarjuk változzunk, változtassunk. Ehhez azonban, időnként, szükséges legalább egy kicsit megállunk és időt adnunk magunknak arra, hogy észre vegyük, mi zajlik mélyen a lelkünkben­­. 

Figyelni, hallgatni, bogozni, az ilyenkor előjövő érzéseket, hiszen azok sokszor üzenni szeretnének valamit nekünk.

Erősödni, változtatni, építkezni pedig innen lehet igazán.

Én azt gondolom, ez mind benne van a szülővé válás folyamatában.  Megtanulni gondoskodni más(ok)ról és magunkról is. 

Segítői javaslatok hozzá: 

Hogy közben törekedjünk arra, hogy a sokszor hangos saját belső kritikusunk helyett, egy szeretetteljesebb párbeszédre legyünk képesek magunkkal szemben. (Ne legyünk olyan szigorúak magunkhoz.) 

Hogy időnként szeretgessük meg, azt a saját belső gyermeket is, aki bennünk él. 

És az így gyűjtött tapasztalatinkkal együtt, megnyugodva, megerősödve kapcsolódjunk a gyermekeinkhez is. 

Más lesz a hangulat. 

És, ha most éppen valami miatt több nehéz érzés van benned, gondolj kérlek arra, hogy ez is elmúlik. Minden változik, átalakul. Hol könnyebb, hol nehezebb, de különleges utazás;  ami alatt az is igazán jelentőségteljes, hogy magadra is vigyázz. 

Szeretettel: Enikő