Szülőnek lenni vagy Szülővé válni
Volt régen egy könyv ezzel a címmel, melyet még a főiskolás éveim alatt olvastam.
Elsőre kicsit furcsán hangzott és elgondolkoztatott.
Ma, már anyaként és segítőként is sokkal jobban értem.
Hiszen látom, hogy mennyire mellbevágó tud lenni, mikor az ember, a saját bőrén tapasztalja, mit is jelent valójában szülőnek lenni, s közben azzá válni.
Sokan tudják, hogy szülőként több feladatot is el kell látni, de az, hogy ezek hogyan alakítják majd a napokat és közben, hogyan tudunk jelen lenni, az idővel, az út közben derül ki.
Minden teendő, helyzet, nap, formál bennünket.
A szülőség egy igazi önismereti utazás.
Teret és időt biztosít arra, hogy jobban megismerjük magunkat.
Ezen az úton, valójában a változás az egyedüli állandó.
Változás azáltal, ahogy növekszik a gyermekünk, s azáltal, ahogy növekszünk a saját anyaságunkban mi is.
Több minden történik, épp ezért óhatatlan, hogy olykor úgy érezzük, sok minden kavarog belül.
Jót tesz ilyenkor, ha egy kicsit megállunk, teret és időt adunk magunknak arra, hogy észre vegyük, mi zajlik mindeközben mélyen a lelkünkben.
Hiszen minden érzésnek van jogosultsága és bármelyik lehet közölük üzenet vagy útjelző számunkra.
Ezért is érdemes hosszú távra terveznünk és megtalálni annak a terét, ahol észre tudjuk venni őket.
Olyan gyorsan tudja az embert csak a külsőségeket erősítő dolgok sora magával vinni, hogy nem marad elegendő figyelem erre.
Te hogy vagy most a szülői utadon?
Mi foglalkoztat a leginkább?
Hogy érzed magad?
Őszintén?
Ezzel a mai levéllel, kapcsolódásra szeretnélek hívni.
Kapcsolódásra: önmagunkhoz, hogy a sokszor hangos saját belső kritikusunk helyett, a szeretetteljesebb párbeszédre legyünk képesek magunkkal szemben is. Hogy, időnként szeretgessük meg egy kicsit azt a saját belső gyermeket is aki bennünk él.
És kapcsolódásra a gyermekeinkhez: Hogy aztán, a tapasztalatinkkal együtt, megnyugodva, megerősödve tudjunk hozzájuk kapcsolódni.
Amit érdemes átgondolni?
Tudunk-e a külső és a saját belső elvárásokból lejjebb adni?
A sebesen futó napokat lassítani?
A napban a csendet is keresni?
Időt kérni?
Teret találni?
Ami belül van kihangosítani? Kimondani?
Nem félelemmel, nem bántóan, hanem egyszerűen ahogy bennünk van.
Erősödni, változtatni, építkezni innen lehet igazán.
Várlak holnap!
Szeretettel: Enikő