Tényleg elrontom ha, ...?

" Nem kellene már altatnod!"

" Át kellene már aludnia az éjszakát!"

" Nem kellene már éjjel ennie!"

" Ne vedd fel mindig, ha sír, mert akkor soha nem fogja megtanulni, hogy..."

Azt hiszem, ezek a mondatok számodra sem ismeretlenek.

Sajnos, még mindig élnek a fenti hitek, amik nem csak a gyerekek jól-létét, hanem anyaként, a napjainkat is nehezebbé teszik. Hiszen ezek a régről jövő 'jó tanácsok' hatnak ránk. Mindenkire más, de befolyásolják azt, ahogyan gondozzuk a babánkat. 

Annyi anya őrlődik, bizonytalanodik el, aggódik, ezek miatt, miközben belül azt is érzik, hogy nem az a jobb irány, ha nem segítenek a babájuknak, ha valami miatt hívja őket.

Mit tudunk ma már?

Azt, hogy az első évek ideje, szenzitív időszaka az életnek.

Az első években kifejezetten jelentős, hogy a babánk milyen tapasztalatokat gyűjt be a velünk való kapcsolódások során. Ez fogja megadni az alapját annak, ahogyan majd ő is kapcsolódni fog másokkal.

Az első 2 év ugyanis, az ősbizalom kialakulásának az ideje. Bizalom a bizalmatlansággal szemben. Annak a tanulásnak az ideje, hogy mennyire bízhatunk a környezetünkben.

Épp ezért, ha reagálunk a babánk jelzéseire, az igényeinek és a biológiai szükségleteinek megfelelően gondozzuk, nem elrontjuk, hanem a legjobbat adjuk neki.

Egy baba nem tudja magát megnyugtatni. Ahhoz, hogy biztonságban, jól érezze magát, ahhoz arra van szüksége, hogy ott legyünk neki.

Ha sír, felvegyük, vigasztaljuk. Mert a szervezetében ilyenkor működő stresszhormonok szintje, a mi testközelségünk és a saját nyugodtabb ( idegrendszeri) állapotunk miatt fog csökkenni.

Ez nem valótlanság, hanem biológia.

Mi történik egy babával, ha az ölünkben, karunkban vígasztaljuk, ringatjuk?

- biztonságban érzi magát, csökken a stressz szintje

- lassul és stabillá válik a légzése

- egyenletesebbé válik a szívritmusa

- szabályozódik a testhőmérséklete

- a testi kontaktusnak köszönhetően, olyan fájdalomcsillapító vegyületek is fel tudnak szabadulni, amik önműködően még nem, és így ki tudják fejteni a hatásukat, ha erre van szükség.

Összefoglaló, ezt vidd el magaddal kérlek:

- ha reagálsz a babád jelzéseire, az nem elkapatás, hanem válaszkész gondozás

- ha vigasztalod, amikor sír, az nem elkényesztetés, hanem eggyüttszabályozás (koreguláció) Az ő idegrendszerének még sokat kell érnie ahhoz, hogy képes legyen magát megnyugtatni.

- ha mellre teszed, amikor kéri, vagy a cumisüvegből igényt szerint táplálod, azzal nem elrontod, hanem az evésen túl, segítesz neki megnyugodni, ellazulni, elaludni

- ha ott vagy neki, amikor éjjel is többször felébred, akkor azt üzened számár, nincs egyedül.

Mindezekkel épül leginkább a bizalma felénk, és a világ felé.