Ismerj meg jobban!

Balogh-Krajnyák Enikő vagyok, Édesanya, Segítő szakember



Mit gondolok, miért dolgozom?

 

Azt gondolom, hogy gondos szülőként, mindannyian jól szeretnénk csinálni. 


Azonban a vele járó feladatokkal és érzelmi terhekkel, valljuk be, hogy javarészt egyedül a mindennapokban, igenis nehéz. 


Folyamatosan figyelni, vigyázni, valamilyen igényt, kérést, szükségletet kielégíteni, közben a háztartást vinni, és még lehet, hogy már újra dolgozni is, igenis fárasztó. 


Miközben a társadalom is azt várja el tőlünk, hogy legyünk erősek, szolgálatkészek és még sok más ... és azt, hogy az anyasággal járó nehézségek léteznek, mintha el is felejtené.

 

Pedig sokan vagyunk, akik ugyanazzal a kihívással küzdenek.


A családunkon belül sem találunk olyan sokszor megértésre. 


Gyakran hallhatjuk: 

- "nekem sem volt, semmi segítségem, mégis itt vagyok!"
- "ne kíméld már magad!" 
- "egy Anya minden körülmények között bírja" _
- és hasonlók ... 


Egyébként tényleg, SOKAT el/kibírunk, de a fenti mondatok, mondjuk ki, nem segítenek. Ellenben a "nem vagyok elég", "a nem vagyok elég jó" érzését elég gyorsan kezdik el növelni bennünk.
 
Számodra milyen lenne, ha lenne egy tér ahol meg lehet állni, meg lehet egy kicsit pihenni? Ahol ki szabad mondani,hogy " ez már sok." Vagy azt: "Most szükségem lenne, egy kis segítségre", vagy bármi mást, ami a szívünket nyomja, anélkül, hogy emiatt más ítélkezne.


Én hiszek abban, hogy: 

- az anyasággal járó érzések is olyan sajátságosak, melyeket megítélni nincs joga a külvilágnak  

- az odafigyelés és a meghallgatás segít 

- a megtartó, támogató közösségnek ereje van

- a tudásunk bővítése: önmagunkról, gyermekeinkről, sokat jelent a család életében, de mellette nem hallgattathatjuk el a saját belső anyai hangunkat sem! Hiszen ez a legtöbbször vagy segíteni vagy jelezni próbál nekünk valamit.

Azt gondolom, ezen az úton, bármilyen segítséget kérni és elfogadni nem gyengeség, végképp nem a szülői alkalmatlanság jele. 


Én, a munkámban holisztikus szemléletet képviselve azért dolgozom, 
- hogy gördülékenyebb, magabiztosabb legyen az 'elindulás'.
- hogy minél többetekhez eljusson az a tudás, amellyel a kora gyermekkori évek lelki fejlődését is tudjuk támogatni.
- hogy anyaként ne csak túlélni, hanem megélni is szeressük ezt az időszakot. 



Ezért alakítom az itt a tér kapcsolódni közösséget, amely egy olyan hely kíván lenni, ahol nem kell mindig erősnek lenni. Ahol meg lehet egy kicsit állni. Le lehet a terhekből tenni, kritika helyett együttérzésre lehet számítani, mert az itt lévő Édesanyák tényleg értik egymást.   


Ehhez adom a tudásom, a támogatásom, mert tudom, hogy egy támogató közösségre ebben az érzékeny életszakaszunkban nagy szükség van. Ha úgy érzed, neked is segítségedre tudok lenni, vagy szívesen tartoznál egy most alakuló megtartó közösséghez akkor kapcsolódjunk! :)

 

  • Ha számodra is nehezek egyedül a napok,
  • ha te is szeretnéd kicsit másképp csinálni, mint az előző generációs szülők
  • a gyermeked szeretetteljesen terelgetni, de mellett, magaddal is törődni,
  • a napokat stresszmentesebbé tenni, akkor tarts velem!

Várlak, az itt a tér kapcsolódni közösségbe, ami jelenleg a babakorból indulva, kifejezetten első gyermekes édesanyáknak szól leginkább. Aztán együtt növünk tovább. :)   

Itt, a sorsközösség mellett, szakértői támogatásra is találsz. 

Megoldási lehetőségek, lehetséges utak, melyek közül a választás a tiéd. 





Szakmai kompetenciám:

2009-ben diplomáztam a Semmelweis Egyetemen, védőnőként, kiváló minősítéssel.

A kisfiam születése után pár évvel, 2018-ban léptem a dúlaság útjára.

Gyakorlati tapasztalataimat első sorban, területi védőnőként, gyermekfogászati asszisztensként és gyermekorvosi asszisztensként szereztem.

Azóta alvástanácsadói képzést is végeztem.

Mindezek mellett, azt gondolom, magamról és a gyermekekről a legtöbbet Édesanyaként tanultam.