Csak nálam nyugszik meg

"Amint átadom valaki másnak, sírni kezd."

"Apa hiába próbálja megnyugtatni, néha még jobban sír."

"Egész nap rajtam van."

"Elrontottam?"

Ha számodra is ismerősek ezek a gondolatok, szeretnélek megnyugtatni:

A legtöbb esetben teljesen természetes, hogy a kisbabád elsősorban nálad talál megnyugvásra. 

Az idegrendszere még fejlődésben van:

Amikor elfárad, megijed, túl sok inger éri vagy egyszerűen csak biztonságra vágyik, attól fog leghamarabb segítséget kérni, aki a legtöbbször van vele.

Tőled.

Aki eteti.

Ringatja.

Felveszi.

Megvigasztalja.

Nap mint nap újra és újra válaszol a jelzéseire.

Ezért az, hogy nálad nyugszik meg leginkább, nem arra utal, hogy "rosszul szoktattad volna", hogy "elkényezteted", hanem arra, hogy nálad érzi a legnagyobb biztonságban magát. Nálad, akit a legjobban ismer. És aki őt is a legjobban érti. 

Ezekben a kapcsolódásokban alakul az a csak rátok jellemző különleges kapcsolat is, amit kötődésnek nevezünk.

Hogyan fejlődik a biztonságos kötődés?

A biztonságos kötődés azokból az aprónak tűnő, egymásra ható 'válaszokból'/ reakciókból épül, amik közben a babád újra és újra megtapasztalja:

Ha szüksége van bármire, rád számíthat. Mert ott vagy mellette, figyelsz rá. Észre veszed a jelzéseit és igyekszel ezekre úgy reagálni, hogy kielégítsd a háttérben álló szükségletet. 

Ez azonban nem mindig sikerül elsőre. Nem minden sírásra reagálunk ugyanúgy. Ezért lehet, hogy több dolgot is végig fogunk próbálni mire megfejtjük, hogy éppen mit akar nekünk üzenni, kérni tőlünk. És mivel közben magunkról vagy esetleg a másik gyermekünkről is igyekszünk gondoskodni, bizony lesznek olyan pillanatok, amikor várnia kell, amíg odaérünk. Ez a valós mindennapok része. Ettől még épül a bizalma. Az a fontos, hogy törekszel a jelzéseire időben és neki megfelelően reagálni. 

A kapcsolatot nem a tökéletesség, hanem a következetes törekvés építi.

Meg tud másnál is nyugodni?

Igen.

A biztonságos kötődés nem azt jelenti, hogy a baba kizárólag egyetlen emberhez tud kapcsolódni.

Akkor miért sír ha átadom valakinek?

A legtöbb esetben arról van szó, hogy a babád a te hangodat, illatodat, szívdobogásodat ismeri a legjobban.  

Érzékeli a mozdulataidat. Azt, ahogyan ringatod. Ahogyan felveszed. Ahogyan megnyugtatod. Ezek mind ismerős kapaszkodók és így biztonságot adók  számára.

Ha valaki más veszi ölbe, időre lehet szüksége ahhoz, hogy ezt az új kapcsolatot is biztonságosnak élje meg.

Ha biztonságban érzi magát, egyre könnyebben alakít ki bizalmi kapcsolatot más gondoskodó felnőttekkel is.

Ehhez azonban időre van szüksége.

És sok ismétlődő, jó tapasztalatra.

Hogyan segíthetjük ezt a folyamatot?

Nem kell siettetni.

Sokkal inkább fokozatosan érdemes építeni.

Segíthet például, ha:

• apa vagy másvalaki, a nyugodt, játékos helyzetekben is sok időt tölt vele;
• részt vesz a mindennapi gondozásban;
• kialakítják a saját közös rutinjaikat;

Nem kell törekedni arra, hogy mindent ugyanúgy csináljanak, ahogy ti ketten szoktátok. Minden kapcsolatnak megvan a maga saját ritmusa és jellegzetessége, éppen ettől lesz mindegyik egyedi. Az a fontos, hogy megtapasztalja, anyán kívül mással is lehet biztonságban lenni.  

... mindennek két oldala van... 

Hogy vagyunk ebben a helyzetben anyaként?

Amikor egy baba csak nálunk nyugszik meg, az egyszerre nagyon jó érzés és egyben igazán megterhelő is lehet.

Jó érzés tudni, hogy biztonságot jelentünk a gyermekünk számára, de közben gyakran fárasztó is. Ilyenkor sokan érezzük azt, hogy ha mi tudjuk a legjobban megnyugtatni, akkor mindent nekünk kell csinálni.

Pedig a segítségkérés azért fontos, hogy utána kicsit kipihentebben, jobb fizika és érzelmi állapotban újra ott tudjunk lenni mellette és úgy tudjunk gondoskodni róla, ahogyan igazán szeretnénk.

Lehet, hogy eleinte a baba még sír más karjában. Lehet, hogy másnak másképp sikerül megnyugtatnia... ez rendben van és most már te is tudod, hogy ez idővel változni fog.

Ebben az új élethelyzetben mindenkinek meg kell találnia a helyét, szerepét, feladatát. A gyermekből újdonsült szülővé, a szülőből nagyszülővé válás egy folyamat; miközben a babáink folyamatosan alkalmazkodnak ehhez a világhoz, de lassan, apró lépésekben, türelemmel ti is segíthettek egymásnak benne. 

Összefoglalás

Ha a kisbabád elsősorban nálad nyugszik meg, az a legtöbb esetben a fejlődés természetes része.

Azt mutatja, hogy benned találja meg azt a biztonságot, amelyre ebben az életkorban szüksége van.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy örökké csak te tudod majd megnyugtatni.

Ahogy fejlődik, és ahogy más gondoskodó felnőttekkel is egyre több biztonságos tapasztalatot szerez, fokozatosan bővülni fog azoknak a köre, akik mellett jól érzi magát.

Addig pedig ne feledd:

A kisbabádnak szüksége van a közelségedre.

És neked is szükséged van arra, hogy időnként téged is megtartson valaki. Mert egy gyermek biztonsága és a  róla gondoskodó felnőtt jólléte ugyanannak a kapcsolatnak a két oldala.

Útravaló: Ha néha arra vágysz, hogy valaki más is meg tudja vigasztalni a kisbabádat, attól még nem vagy kevésbé szerető anya. Egyszerűen csak ember, a saját érzelmi és testi szükségleteivel.