Érzések 1.

Az érzéseink nem jók vagy rosszak

Bár a köztudatban, hogy az érzéseinket valamilyen kategóriába soroljuk nagyon él:

A szomorúság, düh/harag, meglepettség, kíváncsiság, undor, félelem, öröm, boldogság, fájdalom, csalódottság, hála, szeretet és a többi érzés, természetes, hogy hatással vannak arra, éppen hogyan érezzük magunkat: jól vagy kevésbé jól; de valójában nem lenne szükséges az érzéseinket mindenképp minősítenünk ahhoz, hogy elkezdjük jobban érteni őket.

Mi történik, ha minősítés, következtetés, feltételezések nélkül próbálunk kapcsolódni hozzájuk? 

Könnyebben tudunk kapcsolódni, ahhoz amit valójában érzünk. 

Hogyan?

Első lépésként jó ha a helyzetek forgatagában, meg tudunk állni egy pillanatra és tudunk magunknak ezzel egy kis időt és teret biztosítani arra, hogy észre vehessük valójában melyik érzés is van éppen bennünk? 

Írok egy példát: Egy vita hevében eljuthatunk arra a pontra, amikor azt mondjuk:  "úgy érzem nem értesz engem". Ez azonban már könnyen lehet inkább egy következtetés, mint a valódi érzelem. Ugyanis,ha megállunk és megpróbáljuk beazonosítani, azt ami e mögött meghúzódik, lehet, hogy arra jutunk, hogy valójában csalódottságot érzünk amiatt, hogy nem figyelnek ránk úgy ahogy az nekünk jó lenne. 

Ha tudjuk mit érzünk, akkor könnyebb megnevezni

Az előző példánál maradva, valószínűleg hamarabb meg fogjuk tudni fogalmazni, legalább magunknak :"Én most nagyon csalódott vagyok." Már ez önmagában segít az érzelmek szabályozásban. 

Miért? 

Mert ilyenkor az agyunk nagyon aktív érzelmi központja mellett, a magasabb szintű agyi területeket is elkezdjük újra használni. Ez az ún. prefrontális régió, ami többek között, a gondolkodásért, az ok-okozati viszonyok megértéséért felelős.  A két területi közötti lépcső, ha mindhét agyi régiónk aktív, újra járható lesz, ami meggátolja azt, hogy csupán az érzelmeinktől vezérelve működjünk, reagáljunk, viselkedjünk. 

Tudtad? 

Egy érzelem kb. 90 másodpercig van jelen a testünkben. Ezután, mint egy felhő képes lassan továbbhaladni, hacsak nem ragaszkodunk hozzá azzal, hogy újra és újra játszuk azt a helyzetet, ami folyamatosan megerősíti, vagy újra létrehozza a korábbi érzelmet. 

Mit tehetünk tehát elős lépésekként magunkért az érzelemszabályozásban? 

1. Álljunk meg egy pillanatra-legyen tér és idő észrevenni miben is vagyunk

2. Ássunk mélyebbre, mi az amit valójában érzünk? 

3. Nevezzük meg, hogy könnyebb legyen megszelídíteni. 

4. Éljük meg: a figyelmen kívül hagyás, a "szőnyeg alá söprés" nem segítője a folyamatnak, azonban a túl hosszú ideig való ragaszkodás sem. Idővel engedjük tovább. 

... a folytatás hamarosan érkezik. Ha érdekel ez a terület,látogass vissza később is!

Szeretettel, 

Enikő