Sír, ha más veszi fel...

Régen jobban elvolt másokkal, most inkább csak engem akar...

Mostanában még a Nagyinál sem akar ölben maradni...

"Fél az idegenektől."

Sok szülő számára ismerősek ezek a helyzetek, hiszen a babák fejlődésének természetes részeként, mindannyian megtapasztalhatjuk hosszabb vagy rövidebb ideig. 

A családtagok régről jövő reakciója, - tisztelet a kivételeknek,- általában csak olaj a tűzre. 

"Milyen Anyás!"

"El van kényeztetve."

"Mondtam, hogy ne szoktasd annyira magadhoz!"

"Jó lenne, ha már mással is ellenne."

... és még sok hasonló mondat

De mi áll a háttérben és mi segít a babánknak és nekünk ilyenkor? Erről írok ebben a cikkben. 

Mi történik a kisbabában?

Az első életév során a baba fokozatosan ismeri fel, kik azok az emberek, akik biztonságot jelentenek számára. Eleinte szinte minden kedves arc hasonló lehet, ahogy azonban fejlődik az emlékezete, az idegrendszere és a kötődése, egyre jobban különülnek el számára azok az emberek, akikhez a leginkább kapcsolódik.

Ez egy fontos fejlődési lépés. Azt jelenti, hogy már tud különbséget tenni az ismerős és az ismeretlen között. 

Az első kritikusabb időszak

Sok kisbabánál 7–10 hónapos kor körül figyelhető meg először, hogy óvatosabban reagál az idegen emberekre.

Ez gyakran együtt jelenik meg a szeparációs szorongással.

Ilyenkor azt tapasztalhatjuk, hogy miközben egyre jobban ragaszkodik az őt legtöbbször gondozó személyhez:(elsődleges gondozójához), természetes módon lesz óvatosabb azokkal, akiket kevésbé ismer.

Ez nem visszalépés. Sőt, annak a jele, hogy a kötődése és a világ megértése fejlődik.

Miért sír, amikor valaki ölbe veszi?

Legnagyobb valószínűséggel azért, mert hirtelen elszakad attól az embertől, aki számára a biztonságot jelent.

A kisbaba számára te vagy ez a biztonságos személy. Melletted érzi a legnagyobb biztonságban magát. - [erről már más cikkeimben is sokszor írtam, olvasd el azokat is.]

Mit tehetünk?

Nem szükséges siettetni az idegenekkel való ismerkedést. Sokkal inkább segítséget jelenthet számára, ha hagyjuk, hogy a saját tempójában közeledjen.

Segíthet például, ha:

• először a karunkban maradhat, miközben figyeli az új embert;
• nem várjuk el, hogy rögtön ölbe menjen;
• hagyunk neki időt megfigyelni, ismerkedni;
• a másik felnőtt játékosan, türelmesen közelít hozzá;
• tiszteletben tartjuk, ha most még inkább a közelségünket keresi.

A bizalom nem sürgethető. Viszont nagyon szépen tud épülni, ha biztonságban érezheti magát.

És mi a helyzet a nagyszülőkkel?

A családtagok ismerősebbek lehetnek számára, azonban ha nem épül folyamatosan, apróbb léptekben a kettőjük közötti kapcsolat, akkor náluk sem lesznek el olyan szívesen.  

Ez sok családban érzékeny téma. Különösen akkor, ha a nagyszülő szomorúan éli meg, hogy a baba sír nála. Nem érdemes azonban rögtön negatív és hosszú távú következtetést levonni ilyenkor. A legtöbb esetben arról van szó, hogy egyszerűen még több közös tapasztalatra van szüksége a babának a nagyszülőjével ahhoz, hogy vele is biztonságban érezze magát.

A biztonságos kötődés ugyanis nem kizárólag egy emberrel szemben alakulhat ki. Ha apa vagy más, rendszeresen jelen van, válaszkészen gondoskodik a babáról, megnyugtatja, játszik vele és közös élményeket szereznek, akkor idővel ő is fontos, biztonságos személlyé válhat. Sok apró, szeretetteljes találkozás, ami végére  a nagyszülők is megélhetik azt az érzést, hogy a baba őket is szereti. 

Hogy vagyunk ebben a helyzetben anyaként?

Különös érzés, amikor a babánk csak bennünket fogad el.

Egyszerre szívhez szóló és egyben fárasztó is lehet. Érthető, hogy általában akkor engednénk meg könnyebben magunknak egy kis pihenést, amikor van mellettünk valaki. Azonban nem ritka, hogy ilyenkor a babánk, méginkább a mi  közelségünket keresi.

Érdemes fokozatosan próbálkozni. Ha van rá lehetőség, apránként engedjük, hogy más, biztonságos felnőttek is bekapcsolódjanak a gondoskodásba.

Nem azért, mert "le kell szoktatni" a babát rólunk, hanem azért, hogy az ő kapcsolati világa is fokozatosan gazdagodjon. Miközben nekünk is jut egy-egy lélegzetvételnyi idő. 

Összefoglalás

• Az, hogy egy kisbaba nem szeretne rögtön idegenekhez menni, legtöbbször a fejlődés természetes része.
• A biztonságos kötődésből fakadó óvatosság nem rossz szokás, és nem annak a jele, hogy "túlságosan anyás".

• A biztonságos kötődés nem akadályozza az önállóságot, ellenkezőleg. Ez az egyik legfontosabb alapja.

• Ahogy egyre több biztonságos tapasztalatot szerez, fokozatosan nyitni fog mások felé is.
• A mi feladatunk nem az, hogy siettessük ezt a folyamatot, hanem hogy olyan biztonságos hátteret nyújtsunk, ahonnan a saját tempójában indulhat el a világ felfedezésére.

Szakmai kitekintő

Az idegenektől való óvatosság, az első életév második felében megjelenő, jól ismert fejlődési jelenség. 

Kutatások szerint, összefügg a kötődési rendszer fejlődésével, az emlékezet érésével és azzal, hogy a csecsemő egyre pontosabban különbséget tud tenni ismerős és ismeretlen személyek között. 

Ajánlott szakirodalom:

• John Bowlby: A biztos bázis
• Mary Ainsworth: a biztonságos kötődés kutatásai
• Daniel J. Siegel – Tina Payne Bryson: A szülői jelenlét ereje

Útravaló

A babád közelség iránti igénye nem azt jelenti, hogy visszatartod őt a világtól. Ha ma még szorosan hozzád bújik, amikor új emberekkel találkozik, az inkább azt mutatja, hogy megtalálta azt a biztonságos személyt, akire támaszkodhat. Ezt megélni sokszor megható és az is lehet, hogy néha fárasztó; de éppen ebből a biztonságból fog majd kinőni az a bátorsága, amellyel egyszer – a saját idejében – nyitni fog mások felé is.

Szeretettel, Enikő