Normális, hogy a kisbabám állandóan ölben szeretne lenni?

A rövid válaszom, már az elején az, hogy igen; teljesen normális és természetes ez az igénye. 

De lássuk egy kicsit részletesebben a háttérben meghúzódó tényezőket: 

Miért szeretnek a kisbabák ölben lenni?

A kisbaba az első hónapokban még fokozatosan alkalmazkodik a méhen kívüli élethez. Számára a közelség nem csupán a szeretet kifejezése, hanem alapvető szükséglet.

Az ölben:

• érzi a test melegét;

• hallja a megszokott szívhangot;

• érzékeli a mozgást;

• biztonságban érzi magát;

• könnyebben megnyugszik.

Az idegrendszere még fejlődésben van, ezért a megnyugvásban sokszor szüksége van egy nyugodt, szabályozó felnőtt jelenlétére.

El lehet kényeztetni egy kisbabát?

Sok szülőben merül fel a kérdés, hogy:"el lehet-e kényeztetni" egy kisbabát azzal, ha sokat ölben van? 

A babák többsége, szinte csak így érzi jól magát, és amint letesszük őket, sírni kezdenek. 

Ez könnyen vezethet ahhoz az érzéshez, hogy a gyermekünk "túlzottan ragaszkodó" vagy ahhoz a gondolathoz, hogy lehet, hogy mi csinálunk valamit rosszul!? 

A jó hír, hogy a babák testközelségre való nagy igénye, a legtöbb esetben teljesen természetes jelenség.

A jelenlegi szakmai ismeretek alapján egy csecsemőt a szeretetteljes válaszkész gondoskodással nem lehet elkényeztetni.

Amikor felvesszük, megnyugtatjuk vagy közel tartjuk magunkhoz, nem rossz szokást alakítunk ki, hanem segítjük őt abban, hogy biztonságban érezze magát. És a csecsemőkornak ez az egyik legfontosabb szüksége. 

Ahogy növekszik és fejlődik, érik az idegrendszere, fokozatosan egyre önállóbban is képes lesz felfedezni a világot.

Mit lehet tenni a mindennapokban?

Nincs egyetlen jó megoldás, hiszen minden család más.

Segíthet:

• a hordozás, ha az a család számára kényelmes;

• rövid, nyugodt letételek ébrenléti időben;

• a baba jelzéseinek megfigyelése;

• annak elfogadása, hogy vannak intenzívebb időszakok. Mint a szülés utáni első 3 hónap, amit a 4 trimeszternek is szoktak nevezni. Vagy a szeparációs időszak, de ilyen lehet egy betegség ideje is például. 

Mikor érdemes segítséget kérni?

Érdemes gyermekorvossal vagy védőnővel konzultálni, ha:

• a baba nehezen megnyugtatható;

• a sírás nagyon intenzív vagy szokatlan;

• etetési vagy fejlődési nehézségek jelentkeznek;

• a szülő úgy érzi, hogy a helyzet túlzottan megterhelővé vált.

Anyaként ...

Az állandó ölben tartás fizikailag és érzelmileg is fárasztó lehet. Sokan nem szeretnék és nem is tudják egyedül hagyni a síró babát. Én sem ezt javaslom. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a babák stresszszintje még akkor is alacsonyabb, ha a kezünkben/ ölünkben sírnak, ahhoz képest, ha letesszük őket biztonságban valahová. 

Az, hogy érez bennünket, a szervezetében olyan hormonok és kémiai vegyületek felszabadulását okozza, ami a rendszerük éretlensége miatt, még önmagától nem történik meg. Pusztán a jelen létünkkel, a fizikai kapcsolódásunkkal segítjük a saját szabályozásában. 

Mindez a tudásunk és tapasztalásunk azonban nem jelenti azt, hogy akkor a saját anyai alapvető szükségleteinket teljesen háttérbe kellene tennünk. 

Az, hogy kimész a mosdóba vagy iszol  egy pohát vizet anélkül, hogy a karodban lenne és addig más karjában vagy a kiságyában vagy bármilyen biztonságos helyen ő sír tovább, az nem egyenlő a sírni hagyással. Ne legyen tehát emiatt lelkifurdalás benned. A lényeg az, hogy amint tudsz újra ott vagy vele és ahogy tudsz segítesz neki. Ne feledd, neki már önmagában az is segítség, ha az öledben sírhat. 

Ha van rá lehetőség:

• kérjünk segítséget a társunktól vagy a családtól;

• fogadjuk el a felajánlott támogatást;

• használjunk olyan megoldásokat, amelyek egy kis szabadságot adnak; ( pl. hordozás, ha az opció) 

• próbáljunk minden nap találni néhány percet, ami csak rólunk szól. Ez fontos ahhoz, hogy bírjuk ezt az időszakot! 

A gondoskodás nemcsak a babának fontos. Az a felnőtt is figyelmet érdemel, aki nap mint nap hordozza, ringatja és vigasztalja őt.

Rövid összefoglalás: 

Ha a kisbabád sokat szeretne ölben lenni, az a legtöbb esetben a fejlődés természetes része.

Nem arról árulkodik, hogy elrontottál valamit, és nem jelenti azt sem, hogy örökké így marad.

A közelség iránti igény idővel változik. Bár azt hiszem, a karjaink közötti hely, mindig is a biztonság, a megnyugvás és kapcsolódás tere lesz. :) 

A közelség nem rossz szokás, hanem a kisbaba egyik alapvető szükséglete.